Tiszteletbeli konzul

A tiszteletbeli konzul (hagyományos latin kifejezéssel consules electi) a nemzetközi kapcsolatok egyik szereplője. Általában a saját állampolgárságának vagy állandó lakhelyének megfelelő államban („fogadó állam”), annak hivatalos egyetértésével tevékenykedik egy másik állam („küldő állam”) érdekében, utóbbi állampolgárai és/vagy kereskedelmi érdekei támogatására. Felkérésének alapja általában személyes tekintélye, gyakran vagyona, és bizonyos kötődése a küldő államhoz. Tevékenységéért anyagi juttatásban általában nem részesül. Nem alkalmazottja a „küldő” államnak, hanem azzal általában szerződéses viszonyban áll. Rendszerint tekintélyesebb vállalkozók, ügyvédek vállalnak tiszteletbeli konzuli megbízatást, mert saját foglalkozásuk gyakorlásához vagy egyébként előnyösnek tartják ezt a funkciót. A konzuli tisztséggel járó cím és rang, a küldő állam zászlajának és címerének használata joga presztízzsel, erkölcsi és anyagi előnyökkel járhat.^[1]

Mivel a fogadó ország állampolgára, mentességei és kiváltságai szerényebbek a hivatásos konzulokénál, különösen a diplomata jogállású kiküldötteknél, és csak a szorosan ebben a minőségében végzett tevékenységéhez kötődnek.

Jogállását az 1963-ban elfogadott „Bécsi szerződés a konzuli kapcsolatokról” III. fejezete, (Magyarországon az 1987. évi 13. törvényerejű rendelet hirdette ki), valamint Magyarország esetében a 2/1995. (III. 24.) KüM rendelet szabályozza.

1. ↑ Ustor 18. o.